Szopkó József

Szopkó József

Nagyon szakállas vicc, de azért elmesélem:

- Két atyafi beszélget. Azt mondja az egyikük:
- Tudod komám, én mindig gyógyszerész szerettem volna lenni!
- Na és mi történt?
- Sajnos nekem csak a gyógyszerem van.

Félretéve minden viccet, riportalanyom egy valódi gyógyszerész, mégpedig Tiszabercel patikusa: Szopkó József

Gyermekéveit Tiszadobon töltötte, majd a tiszalöki gimnáziumban próbálta csillapítani egyre terebélyesedő tudásszomját. Gimnáziumi évei elején még nem volt célként kitűzve a patikusi pálya, ám egy véletlen folytán kezébe került egy szórólap. Ezen a lapon pályaválasztási felhívás szerepelt, melyben a gyógyszerészi hivatás szépségeit ecsetelték. Valószínűleg ügyesen csinálhatták, hiszen e perctől főhősünk tudatosan készült erre a pályára. A kemény felvételi akadályainak, illetve az azt követő négy és fél év egyetem megpróbáltatásinak sikeres leküzdése után a Szegedi Egyetem gyógyszerész szakán 1979-ben megszerezte a hőn áhított patikusi végzettséget.

Ezt követően a friss dokumentációval a zsebben Nyíregyházán próbált meg elhelyezkedni, mégpedig sikeresen. Helyettesítő gyógyszerészként a megye szinte minden területén megfordult, s elmondása alapján rengeteg hasznos információt és tapasztalatot szerzett. 1983-ban aztán véget értek a vándorévek, hiszen a patikus hivatás szeretete mellett egy új szerelem is helyet követelt magának a szívében egy ifjú, szintén patikus hölgy személyében. A szerelmet természetesen házasság követte, majd pedig az ifjú pár Fehérgyarmaton telepedett le. A gyarmati évek alatt megszerezte a gyógyszerellátás és gyógyszerügyi szervezés elnevezésű szakvizsgát. Mind ez a szakvizsga, mind pedig a folyamatosan gyarapodó szakmai gyakorlat ugródeszka volt az 1988-as munkahelyváltáshoz. Végül is a munka ugyanaz maradt, csak a hely változott meg Gávavencsellő patikájának formájában megtestesülve. Aztán a rendszerváltás ebben a miliőben is jelentős változásokat eszközölt. Gyógyszerészünk kezdetben a gávavencsellői, majd pedig a tiszaberceli fiókgyógyszertárat is privatizálta. A községünkben először a régi pártház épületében kezdte meg működését, de ez korszerűtlen és kicsi is volt. Ezt követően született meg a saját patika megépítésének gondolata, amely az egykori gázcsere-telep helyén valósult meg.

Jelenleg mind Bercelen, mind pedig Gávavencsellőn üzemeltetik a patikát. Nagy segítség a számítógépes nyilvántartás és adatbázis, hiszen Magyarországon mintegy 5000 féle gyógyszer van ma forgalomban. Ezeknek nyilván tudni kell az összetételét, adagolását, sőt azt is, hogy melyik adható közgyógyos receptre és melyik nem. Ezt pedig fejben tartani képtelenség. Még akkor sem, ha a gyógyszerforgalmazó cégek patikalátogatói folyamatosan tájékoztatják a gyógyszerészeket az éppen aktuális fejlesztésekről. Mindezek mellett persze kötelező szakmai továbbképzéseken is próbálnak lépést tartani az állandóan bővülő szakmai ismeretekkel.

És mit csinál szabadidejében? kérdésemre csak nevetett. A válasz egyszerű volt:

- Én szabadidőmben is gyógyszerész vagyok, hiszen ebből élek. Maximum néha egy kicsit kertészkedek, vagy füvet nyírok. De a két gyógyszertár szinte minden időmet leköti.

- De azért, ha a mesebeli aranyhal teljesíteni egy kívánságát biztosan akadna valami.

A válasz nagyon diplomatikus, frappáns és egy igazi gyógyszerészhez illő volt:

- Ha egészség van, minden van!