Gliba Lászlóné

Gliba Lászlóné

Következő riportomat Gliba Lászlónéval készítettem el, aki az ÖNO vezetője. Nincs olyan rendezvény, ahol ne lennének jelen, számos kiállítás programsorozat megszervezése fűződik az ő nevéhez.

„Csak az tud igazán élni, ki mindig nevet
Kiből kicsordul minden szeretet
Kinek lelke élettől vidám
Ki himnuszt zeng az ég hajnalán
Ki minden könnyből virágot fakaszt
Ki minden sziklából szivárványt fakaszt.
Az élet útján győztesen robog,
Csak az tud élni, ki mindig MOSOLYOG.”

1960. november 23-án születtem Nyíregyházán, Roma János és Gönczi Piroska gyermekeként. Ketten vagyunk testvérek, Éva nővérem a helyi óvoda főszakácsa, kivel gyerekként és felnőttként is igen jó a kapcsolatunk. Szüleim egyszerű munkásemberek voltak, a helyi téglagyárban dolgoztak annak megszűnéséig. Egyszerű körülmények között nőttem fel, de szüleim mindig tisztességre, egyszerűségre és becsületes életre neveltek.

Óvodába nem jártam, a téglagyár területén nőttem fel, hol egyik, hol másik dolgozó fogta meg a kezem, hisz édesanyámnak is dolgozni kellett a megélhetés miatt.

Általános iskolai tanulmányaimat Tiszabercelen végeztem. Mindig jó tanuló voltam, szívesen vállaltam közösségi feladatokat az osztályban vagy az akkor még működő úttörőcsapatban. Pedagógusaimra mindig jó szívvel, szeretettel gondolok vissza, hisz többekkel közülük a mai napig is dolgozunk együtt. Középiskolai tanulmányaimat Vencsellőn végeztem, ahol az érettségi mellett két évig gyorsírást is tanultam. Az iskola könyvtárában szívesen vállaltam feladatokat. Ifi vezetőként visszajártam a helyi általános iskolába. Érettségi után a Tanárképző magyar-könyvtár szakára jelentkeztem, ahová sajnos nem nyertem felvételt. Így helyezkedtem el Nyíregyházán a Fűszért-nél számlázóként.
Időközben férjhez mentem Gliba Lászlóhoz. Férjem Rakamazról került Tiszabercelre és a helyi TSZ-ben helyezkedett el. 1982-ben megszületett első gyermekünk, László. A GYES letelte után bedolgozást és helyettesítéseket vállaltam, így kerültem a helyi óvodába élelmezésvezetőként, majd 1986. március 1-én állást kaptam az „Öregek Otthonában”, melyhez elvégeztem egy két éves szociális gondozói tanfolyamot. Majd megszületett második gyermekünk Anikó. Időközben visszamentem dolgozni és tanulmányaimat is folytattam, elvégeztem egy felsőfokú képzést szociális szervező és gondozóként, valamint egy felsőfokú szociális asszisztensi képzést, közben pedig egy pályázatíró tanfolyamot is.
Családunk életében 1996 márciusában fájdalmas változás történt, férjem meghalt. Az élet fájdalmát, nehézségeit családi összefogással, szülők, testvérek, keresztgyerekek, jó ismerősök segítségével éltük át. Az életnek mennie kell tovább, melybe hitünk és erős akaratunk is segített.
Gyermekeink felnőttek, akikre nagyon büszke vagyok. Fiam vállalkozóként és szakmai oktatóként keresi kenyerét és boldog párkapcsolatban él.
Lányom, Anikó pedig a nehézségek ellenére is Nyíregyházán tanul számítástechnikai alapismereteket.
Én azt csinálom, amit szeretek és, ami a mai világban ez ritkaságnak számít, munkámat igyekszem legjobb szakmai tudásom szerint végezni - odafigyeléssel és szeretettel.

Szakmai munkámon túl szívesen veszek részt a település kulturális életében, szívesen szervezek foglalkozásokat, kiállításokat, melyhez szűkebb-tágabb családom is szívesen kapcsolódik.

Tagja vagyok több szervezetnek, egyesületnek. Több helyen végzek önkéntes munkát. Meglepetésemre munkám elismeréseként 2010 decemberében Ibrányban a karácsonyi ünnepségen elismerő oklevelet vehettem át.

Szabadidőmet legszívesebben a családommal töltöm, szívesen járunk színházba, vagy kirándulni.

Köszönöm a megtisztelő lehetőséget!

Köszönöm a beszélgetést és további sok erőt, kitartást kívánok munkájához!