Farkas Gyuláné

Farkas Gyuláné

A Berczeli Napló következő számaiban szeretném sorra venni a községünkben működő vagy működött kismesterségeket. Jelenleg s korábban is meghatározó szerepet játszottak a közösség életében, színt vittek a hétköznapokba. Így esett elsőként a választásom Farkas Gyulánéra, mindenki Fodrász Veronka nénijére. Szerintem nincs is olyan ember Tiszabercelen, aki még nem járt fodrászüzletében, magamat is beleértve.

1949-ben született Oroson. Édesapja Jónás István, édesanyja Katona Anna. Szülei földműveléssel foglalkoztak. Ketten vannak testvérek, húga négy évvel fiatalabb nála. Általános iskolai tanulmányait Oroson végezte.

- Honnan jött az ötlet, hogy fodrász legyen Veronka néni, vagy ez egy gyermekkori álom volt?

13-14 éves lehettem, amikor sétálás közben kívülről láttam egy fodrász szalont, ami rögtön megérintett, s akkor el is döntöttem, hogy én ezt a mesterséget fogom választani, pedig az üzletbe nem is mentem be. Majd elkezdtem nyírogatni a többi gyereket, így kiderült, hogy van hozzá kézügyességem is. A jó Isten sugallata volt ez. Általános iskolai tanulmányaim befejeztével felvételt nyertem Nyíregyházára, az akkori 107-es ipari iskolába fodrász szakra. Sikeres szakvizsgám után Oroson a Nyíregyházi Fodrászszövetkezetnél helyezkedtem el s három évig dolgoztam itt. Ez idő alatt elvégeztem munka mellett a gimnáziumot levelező tagozaton, félve attól, hogy nem fogom bírni a sok állást, a megerőltető fizikai munkát, s később netán egy irodában tudjak elhelyezkedni. 1966-ban házasságot kötöttem férjemmel, Farkas Gyulával, majd Zsuzsa lányom születése után, 1970-ben Tiszabercelre költöztünk.

- Itt is a szövetkezet keretében tetszett elkezdeni dolgozni?

Tiszabercel akkoriban a Kisvárdai Fodrászszövetkezethez tartozott, ideköltözésünkkor nem volt szabad helyük. Akkor elhatároztam, hogy vállalkozóként fogok dolgozni, első műhelyem a lakásunk volt, majd elkezdtük a most is működő fodrászüzletem építését. Időközben megüresedett egy hely a ma is álló 100-as bolt helyén, de akkor már tárgytalan volt.

- Milyen nehézségei vannak ennek a szakmának?

Az embernek nagyon jó állóképességének kell lenni, bírja a fizikai fáradtságot, hiszen állni kell, ülve nem lehet hajat vágni. Példaképem Gáván dolgozott, Juci néninek hívták, ő vizsgáztatott engem, 70 éves koráig dolgozott a szakmában pihenés nélkül, szívvel-lélekkel, szeretném így végezni én is a munkámat. Én ezt úgy gondolom, úgy fogom fel, hogy a vendégnek van egy problémája, amit az én feladatom megoldani. Szeretem a vendégeimet (nem is tud nemet mondani senkinek sem-a szerk.) és úgy érzem, ők is szeretnek hozzám jönni. Esetleg ha úgy adódik, hogy aki mozgásában korlátozott és nem tud megjelenni a fodrászüzletben, én magam megyek el hozzá vagy hozom el. Egyszerűen szeretem ezt a szakmát, ha tehetném, ma sem választanék másként.

- Mennyire változott a divat az évtizedek alatt, kell e megújulni ebben a szakmában?

Igaz az a mondás, hogy a divat ismétlődik. Manapság a 60-as, 70-es évek divatja éli fénykorát. Viszont magában a hajvágásban történtek változások, eddig a tépett, most a tompára vágott hajak jönnek divatba. Ide sorolhatók a különböző melírtechnikák is, amely igazi kihívást jelent bármely fodrász számára.  Rendszeresen járok továbbképzésekre a kezdetektől fogva. Eleinte ezek a továbbképzések csak Budapesten voltak, de manapság már Nyíregyházán is vannak. Szeretek részt venni rajtuk, hiszen itt mindig tanul valami újat az ember, követni kell ezt, nem szabad a régi dolgoknál megragadni. Az egyik legkomolyabb volt 1976-ban a Sasson Tanfolyam, amely igen komoly felkészülést vont maga után, büszke vagyok arra, hogy a családom támogatott abban, hogy ezen a három napos rendezvényen, Budapesten részt vehettem.

- Milyen kitüntetéseket kapott pályája során?

1989-ben az Ipar Kiváló Mestere címet, majd 1995-ben a 25 éves Kisipari Munka elismeréséül ezüstgyűrűt kaptam. De ezeket az elismeréseket nem szeretem mutogatni, a műhelyemben sincsenek kirakva.

- Volt- e tanulója Veronka néninek az évek során?

Igen, összesen hét tanulóm volt. S örömömre hatan jó, egy pedig a szakma kiváló tanulójaként végzett.

- Mennyire igazak Szécsi Pál: Gedeon bácsi ismert dal sorai: „Fodrászüzlet, pletykafészek…”?

Igen, igazak a dal sorai, itt minden elhangzik, mindent meg lehet beszélni, de ezt nem szabad visszamondani. A titoktartás ugyanúgy érvényes a fodrászra is, mint az orvosokra is.

- Mivel tölti a szabadidejét?

Szabadidőm az nincs, munkám a hobbim. Két éve teljesült egyik nagy vágyam, hogy eljuthattam az erdélyi csíksomlyói búcsúra, ami igazi felüdülés volt számomra, s ha minden jól megy, az idén is részt tudok venni rajta.

- Milyen terve van a jövőre nézve?

Nem szeretnék többet, csak egészségben, szeretetben élni, s amíg bírok, szeretnék a szakmában maradni.

Köszönöm a beszélgetést, s én is jó egészséget kívánok!